Nagy Ilona: Csöpp-harmatágyon

Nagy Ilona: Csöpp-harmatágyon

Csöpp-harmatágyon ébred a pitypang,
ibolyakék közt hízik a gyep,
sóhajtva nézem – szerény e kis hang –,
rozsdás tüskéken forrad a seb.

Tavaszom édes illatba kábul,
gyöngyvirágfürtön csüng a harang,
cinkfehér szirom, paplanja átnyúl’
a kockakövön, giling-galang.

Csended is átjön, szívembe szédül,
patak tükrében fodroz a kék,
aztán egy felhőn nyugatra készül,
mint „sohasemvolt” régi mesék.

Lenyugvó napnak pírkoronáján
elring a szikla, pilled a domb,
aprócska virág bújik a hátán,
egyetlen pipacs, a kis bolond…