Kortárs versek 

Nagy Ilona: Egy percet most letépek…


Nagy Ilona: Egy percet most letépek…

Ma másképpen susognak a fák,
lombjukat hasítja a szél…
sokkal kopottabb lett a táj,
s fakóbb az összes falevél.
A szalmasárga napsugár
öleli még a lombokat,
s bokrok alatt a kismadár
avarban keresgél… vackokat.
A gyöngyfehér pomponfelleget
őrülten sodorja fenn a lég…
Hallod, Apu? Hallod? Hangomat
fájón viszi hozzád az ég.
Még bogárzölden él a fű,
de pára pihen a földeken,
s a patak vize is hangosabban
bukdácsol át a köveken.
Már minden más lett, az ősz is vénebb,
tudod, hiányzol belőle rég…
Ám a legszebbekből, egy percet most letépek,
s átölelem régi őszünk aranyarcú melegét…


Kapcsolódó bejegyzések