Kortárs versek 

Nagy Ilona: Jégvirág


Nagy Ilona: Jégvirág

Bezárta bimbóit hangtalan,
csillogott fehéren, hamvasan.
Nem volt illatos, kábító…
csak gyolcsfehér, mint a hó.

Vakított, mint a gleccserek,
s egyre nőtt, mint a kisgyerek.
Megrajzolt apró bokrokat,
csipkézett álomszép fodrokat.

Gyengéden nyitotta szirmait,
üvegre karcolva titkait…
Leolvadt némán, csendesen,
s eltűnt a téllel… teljesen.

Ha egyszer mégis visszatér,
megismered, mert cinkfehér.
Nem volt más, csak egy jégvirág,
de benne volt a fél világ.


Kapcsolódó bejegyzések