Szép versek

Tóthné Földesi Ilona: Lepketemető

Tóthné Földesi Ilona: Lepketemető

Jókedvében rázza a fa lombját
zápor után a bolondos szél.
Levelek tenyerén gyöngyöznek,
csillognak, mint terhes csillagok
a kövér cseppek, majd leperegnek.
Szendergő pára a mohaágya.
A köd függönyén túl folyó árad,
a zajt lágyan magába zárja.
Vergődik a légben ezeregy lepke,
megfojtott fények után esdve.
Lassan elhal a madár kiáltása.
Csendes az este, a lombsusogás.
Fészek felett kinyílik egy szárny,
csak a gyenge szárnyú lepke
ázott ruhája húzza le a mélybe.
Szelíd árnyával az éj legyez,
hasztalan minden igyekezet;
lepketemető lett az áradó folyó,
ráncaiban aranypor csörgedez,
és a félrevert, méla harangszó.