Kortárs versek 

Vörös Judit: Álmok világa


Vörös Judit: Álmok világa

Álmodni hív a gondolat
képzelet színes mezején,
ábrándok között lapozgat,
illanó való peremén.

Ébredni látszik a remény,
fordítja arra orcáját,
nem számít kétes eredmény,
döngeti vágyak kapuját.

Mert fényre vágyik a lélek,
átlépni szűkös határát,
hol szavak, tettekben égnek,
s érezni annak varázsát.

Saját tűzében hamvadni,
főnixként szállni nap felé,
hitéért lángokban halni,
hogy új lét költözzön belé.

Álmokkal teljes az élet,
bejárva, sehol nincs határ,
csodáktól fénylő igézet,
kalandok özöne vár.


Kapcsolódó bejegyzések