Kortárs versek 

Vörös Judit: Őszidő


Vörös Judit: Őszidő

Lomha felhők
mozgolódnak,
szürke égen
bodrozódnak,
napsugárnak
nincs ereje,
ez már nem az
ő ideje.

Táncol a szél,
forog a szél,
sárgult levél
őszről mesél…
Szíven üt az
üzenete,
elmúlásnak
ígérete.

Köd fakad az
éjszakából,
felébred a
fagy, álmából…
Meglegyint a
fuvallata,
jeges, hűvös
hangulata.

Kiemelt kép: Zágonyi Mónika


Kapcsolódó bejegyzések