Kortárs versek 

Vörös Judit: Szürke reggel


Vörös Judit: Szürke reggel

Szürke reggel,
csendje fázik,
ködfüggönyön
tétovázik.

Hideg ébred,
mozgolódik,
a lélekbe
belekúszik.

Fagyos, jeges
levegője,
télnek árnya
beleszőve,

dérsapkát húz
háztetőkre…
Megdermedek
én is tőle.


Kapcsolódó bejegyzések