Szótörténeti esszék 

Zágonyi Mónika: William Shakespeare; hogyan segíti a szavak kialakulásának ismerete a műfordítót?

Aki jól ismeri a munkásságomat, tudja, hogy nagyon szeretek Shakespeare szonetteket fordítani. Egyrészt a szonett, mint versalakzat a benne lévő báj és méltóság miatt már rég felkeltette az érdeklődésemet; emellett érdekesnek találtam a játékot a rímekkel, a ritmussal, hiszen ez is jellemző rá. Jogos lehet persze a kérdés, hogy miért is kezdtem el fordítani Shakespeare műveit, hiszen néhány, általam nagyrabecsült költő már megtette ezt, és a válasz nagyon egyszerű. Az egyik szonett magyar változatát olvasva – ami egyébként igazán szép – volt egy kis hiányérzetem… hirtelen magam sem tudtam megfogalmazni,…

Tovább
Kiemelt Szótörténeti esszék 

Zágonyi Mónika: A nyelv és a művészet kapcsolata; megcsillan-e a szavak mélyén a kreativitás?

Azt, hogy a költészeten keresztül gyakran rácsodálkoztam arra, hogy milyen szép a magyar nyelv, többször is említettem már; alkotótársaim műveinek olvasása közben is megfigyeltem jó néhányszor ezt a tényt, és akkor is, amikor én, magam ragadtam tollat.

Tovább
Szótörténeti esszék 

Zágonyi Mónika: Nyár, hőség, költőtűz; a fény ragyogása a szavakon keresztül

Nyár van, érik, illetve már meg is érett a kajszibarack, azaz más néven sárgabarack, és ahogy általában véve lenni szokott, bizony felkeltette a figyelmemet a nyárral kapcsolatban is néhány szó… egészen pontosan az, hogy honnan is erednek, hogyan alakultak ki azok a szavak? Itt van például rögtön a kajszi…

Tovább
Kiemelt Szótörténeti esszék 

Zágonyi Mónika: Költő, költészet, költemény; mi rejlik e szavak mögött?

Van a költő szónak egy általam csodálatosnak tartott meghatározása; manapság sajnos már nem használjuk… A jelenlegi szótárak szerint a költő művész, aki a gondolatait, érzelmeit verses formában fejezi ki. Valamikor, régen a következőképpen hangzott a szó: költész. Mielőtt elmondom, hogyan határozták meg, kitérek egy kicsit a dolog nyelvtani vonatkozására. A költő szó esetében az -ő főnévképző magára a cselekvőre utal; az –ész főnévképző szintén, emellett foglalkozásnevet jelöl, illetve magára a cselekvőre utal.

Tovább
Szótörténeti esszék 

Zágonyi Mónika: Ihlet; a képzelet játéka az esztétikán keresztül

Művészkörökben gyakran felmerül a kérdés, miszerint létezik-e ihlet? Filozófusaink is sokat foglalkoztak a témával. Van, aki egészen rejtélyes dolognak érzi… én pedig arra gondoltam, hogy ránézek a szóra nyelvészeti szempontból.

Tovább
Szótörténeti esszék 

Zágonyi Mónika: Fény és árnyék; álmaink az élet napos oldalán

Előfordul, hogy tervezünk, de egyszer csak úgy tűnik, mintha valami árnyékot vetne az álmainkra… akárcsak a felhő a napsütéses területre. Ilyenkor nincs jelen a fény; mondhatni, nem látszik az igazi valóság.

Tovább
Szótörténeti esszék 

Zágonyi Mónika: Új kezdet, új remény; a hajnal megnyitja a világosságot

Szeretem a hajnalt; szeretem a színeit, az illatát, a madarak csicsergését… Télen pedig a varjak korai vonulását szoktam megcsodálni, ahogy csapatot alkotva szállnak a város felé a színpompás ég alatt, miközben egyre csak csillognak a dérlepte, havas fák, vagy egyszerűen csak csendesen alszik a természet.

Tovább
Szótörténeti esszék 

Zágonyi Mónika: Eleve tudtam; mi rejlik a megvalósulás mögött?

Azt hiszem, sokan találkozhattunk már azzal az elképzeléssel, hogy a gondolatnak teremtő ereje van; bekövetkezik, amit nagyon szeretnénk, illetve olykor megvalósul az is, amit határozottan nem akarunk, ha elég figyelmet szentelünk neki.

Tovább