Dobrosi Andrea: Fény kopog az ablakon
Sarkon fordult a nyár,
de magával nem vihet,
nem hagyom.Hiába hull alá levél,
fény kopog az ablakon,
őszi fény,
s ha nem talál,
meglapul a fák tövén,
kivár.Enyém izzó kályhacsőben,
az esőtől duzzadt földön,
havas platánok ágain,
szemhéj alatt,
kormot lehelő éjszakában,
mikor a házak
gyászruhát hordanak,mindig enyém,
télben, tavaszban,
őszben nyárban,ha kell,
magamhoz láncolom,
vele töltöm vánkosom,
szekrényemet,
az ágyam alját,
de magával nem vihet,
nem hagyom.Hiába hull alá levél,
fény kopog az ablakon,
őszi fény,
s ha nem talál,
meglapul a fák tövén,
kivár.Enyém izzó kályhacsőben,
az esőtől duzzadt földön,
havas platánok ágain,
szemhéj alatt,
kormot lehelő éjszakában,
mikor a házak
gyászruhát hordanak,mindig enyém,
télben, tavaszban,
őszben nyárban,ha kell,
magamhoz láncolom,
vele töltöm vánkosom,
szekrényemet,
az ágyam alját,
de tőlem el nem oson,
mint befőttet
elteszem,
enyém a fény,
ha könnyen is,
ha nehezen,
mindig övé
ablakom.
Legújabb