Kortárs versek 

Hepp Béla: Csillagszonett


Hepp Béla: Csillagszonett

Úgy irigylem azt a kósza csillagot
aki a végtelenből éjről éjre
fényedből ragyogni lángot lophatott.
Kacsintva gúnyos messzeségből néz le

ezer közül az egy, s ha megtaláltam
szépen kérem, ma végre én lehessek
helyette ott a bársony éjszakában,
hogy álmaidba csendesen belessek.

Csillag, engedd meg kérlek, Kedvesemnek
éjjel hadd üljek én az ablakába,
látni csak, akit ezüstöd átkarolt,

egy égitest ily izzón nem szerethet,
hadd nézzem Őt, míg tart az éj varázsa
és hajnalom a fényben fel nem old…


Kapcsolódó bejegyzések