Nagy Ilona: Ma még…

Ma még selyemszellő borzolja a fákat,
és a törzsek között opálfény cikáz,
de majd őszaranyba öltöznek az ágak,
sovány napsugárban fürdőzik a ház.

Ma még andalít az utca langyos csendje,
kövek között virul néhány kis virág,
darázssárga szirmok, gyíkzöld levelecske
– későnyári kép –, napoznak a csigák.

Ma még várom, hogy majd tobzódnak a színek,
gyolcsfelhőn landol a kora őszi kék,
hosszú, meleg évszak – a hidegtől félek –,
száraz bogyózöldben vegetál a rét.

Ma még ábrándozva megyek át a téren,
hajamba szédül a langyos déli szél,
nem hallom, nem látom, és mégis érzem
mintha csak hinnék valamiben, ma még…