Tóthné Földesi Ilona: A csend játszott velem

Hazafele tartok az édesvizű parton,
gondolatom lebeg, mint a falevelek.
Figyelem a röptét régi szerelemnek,
mely könnyű, mint egy sárga lepke,
jázminágra szállt, a fény kettészelte.
(Gondolom a csend játszott velem.)
Harmatos estébe hullt az égkék tajték,
végigkísért a homályból szőtt árnyék.