Kortárs versek 

Tóthné Földesi Ilona: Altató helyett


Tóthné Földesi Ilona: Altató helyett

Ágyam szélén ült, nyújtózott szelíden
az este bársony teste. Fáradt illata volt
a vázában pihegő tarka őszirózsáknak.
Árnyékba dőlt kis szobám falán a fény,
múltról zenélt a csend, a matt polcokon
csecsebecse. Az égben nagy holdkorong
feltüzelt rózsaszínű álmaimra felfigyelt.
Az összes csillag jött velem, olykor szólt
egy altató, amely perzselőn megpihent
virágokkal benőtt szerelmes szívemen.


Kapcsolódó bejegyzések