Kortárs versek 

Tóthné Földesi Ilona: Esendő pára


Tóthné Földesi Ilona: Esendő pára

Falánk, szürke árnyékkal tűnt el
a szeszélyes fény, a fáradt pára;
sosem látott ily sötét éjt szegény,
hol feketénél feketébb az ében.
Rőtlángot lelt a csillagközi térben,
a Tejutat csendben felsepregette.
Álom és ébrenlét határán a pára;
várta, jöjjön érte a hajnal valahára.
Az idő homokórája pereg, beleférek
hajnali fénnyel, én az esendő pára,
cseppenként halok meg, sóhajtott,
gyöngyeiből szomjas tulipán ihatott.


Kapcsolódó bejegyzések