Tóthné Földesi Ilona: Homok szememben

Tóthné Földesi Ilona: Homok szememben

Hullámzik bennem a tenger,
hosszú álom után a reggel.
Míg nevetve futok utánad,
rám cseppekben hullik a bánat.
Hittem, itt maradsz nálam.
Önmagát űzi hasztalan a szél,
homokot szitál szemembe.
Nagyokat ásít a bolondos álom,
fenn az üveghegyen egy vándor.
Én már sehonnan nem hiányzom.
Homokkal szememben
a félelem barlangfalára
rajzolom ijesztő magányom.