Tóthné Földesi Ilona: Kékben ékes

Kékben ékes rét jutott nekem,
szemtelen, pajkos rózsák tövise.
A Nap még csak felsejlik az égen,
őszülő nyárfa nyeli el a ragyogást.
A reggel ködöt lehel, a csend üzen:
jönnek szebb napok, elém futott
a fény és ami ebből nekem jutott,
karcsú, törékeny szárnya s arany.
E percben ilyen szeretnék lenni,
vagy tán még egyszer megszületni.
Csodát látó, apró tücsök zenéje
tartott ébren minden áldott este.
Télből végleg a nyárba visszatérek,
harcolok az idővel, letérdelek
karcsú nyárfák alatt, pipitért szedek,
fejem alatt lesz annak legjobb helye.