Kortárs versek 

Vörös Judit: Alkonyat


Vörös Judit: Alkonyat

Csendes az alkonyat,
aranypára lengi,
madárka a dalát
mára már nem zengi.

Mélázva hallgatom
napszállta hangjait,
zizegő neszének
apró mozgásait.

Nap kicsit fürdőzik
úszó fellegekben,
s ragyogása fakul
tűnő szépségében.

Arcomat megmártom
bíbor búcsújában,
langyos melegének
utolsó lángjában.

Átjárja lelkemet
végtelen nyugalom,
s megfáradt napomat
útjára bocsátom.


Kapcsolódó bejegyzések