Kortárs versek 

Vörös Judit: Őszbe hajolva


Vörös Judit: Őszbe hajolva

Köd könnye szemerkél,
hullik a falevél,
sárgult lombok között
kósza szél keresgél.

Keresi a nyarat,
fénylő napsugarat,
zöldellő ágakon
daloló madarat.

Ritka már a napfény,
melegre sincs remény,
elmúlás tűzében
vöröslik a repkény.

Ősz uralma trónol,
lassan télbe hajol,
s idő parancsútján
tavaszba araszol.


Kapcsolódó bejegyzések