Vörös Judit: Álomtérben
Álomváros ahol járok,
vágyaimra rátalálok,
rózsaszín a felhő is itt,
pedig nem is alkonyodik.
Rám mosolyog fű, fa, virág…
Milyen szép is ez a világ!
Léptem könnyű, szinte lebeg,
szívem boldogságtól remeg.
Merülök az örömlétben,
megmártózom benne mélyen.
Nincsen harag, ami rombol,
a lelkemben béke honol.
Éjszakának vége szakad,
a sok szépből mi sem marad,
az álmokat elengedve,
visszatérek a jelenbe.
Fotó: Zágonyi Mónika