Vörös Judit: Őszi gondolatok
Ablakomon zörget,
bekopogtat a szél,
őszi elmúlásról
suttogva szól, mesél…
Nem tudja, hogy lelkem
őrzi még a nyarat,
átélt örömeit
és sok napsugarat.
Haldokló természet
szürkülő bársonya,
nem boríthat fátylat
csodaszép napokra.
Felhőtlen, kék égbolt
tiszta ragyogása,
maradjon szívemnek
örök imádsága.