Vörös Judit: Tóparton
Sima a tó vize,
hullámok pihennek,
mozdulatlan tükrén
fényfürtök lebegnek.
Amott egy csónak ring,
benne ül a horgász,
lesi szorgalmasan,
mikor lesz már fogás.
Nádas hűs szélében
vadkacsák fürödnek,
néha lemerülnek,
vidáman fröcskölnek.
Csendes itt most minden,
oly nagy a nyugalom,
tarka lepkék táncát
csodálom a napon.
Gyepen üldögélve
papírhajót hajtok,
ráteszem a vízre,
várják majd más partok.
Nézem, ahogy lassan,
akadozva úszik,
nyomában virágnak
apró szirma kúszik.
Könnyű most a szívem,
mint a lepkék tánca,
csendesült magányom
oldódik a tájban.