Műfordítások 

Shakespeare: 3. szonett


Shakespeare: 3. szonett

Tekints tükörbe, mondd az arcnak el,
ma kell az új, az ifjú változat;
világodat csalod, ha elveszel,
s a nőt, ki űrt teremt a szív alatt.
S a nő miért maradna szűzies,
miért tagadja méhe gyermekét?
S a férfi önmagába m’ért szeret,
vigyázva boldog élte sírkövét?
Tükör vagy és anyád is az, tükör;
idézd meg újra bája hajnalát,
s idős korodra visszatér-e kör,
s a ránc… ne bánd, aranykorod gyönyör;

ha nem teremted újra életed,
az álmod ó, a sírba vész veled.

Fordította: Zágonyi Mónika


Kapcsolódó bejegyzések