Szótörténeti érdekességek – Idő

IDŐ

Az idő szó egy apró szócsírából (gyökből) alakult ki, ami maga az i betű, és mozgást, járást, haladást fejez ki.

A d betű az idő szó esetében elvileg segédhang a könnyebb kiejtés érdekében, ezzel együtt önmagában véve általában kiteljesedést, nagyobbodást fejez ki.

Az -ő főnévképzőként magát a cselekvést, történést jelöli. Igazából ez a képző rokona a folyamatos melléknévi igenevet alkotó -ő képzőnek, ami ugye folyamatosnak jelzi a tulajdonságként megnevezett cselekvést.

Az idő szó tehát a fentiek fényében a legegyszerűbben a következőre utal: folyamatosan mozgó, haladó.

Zágonyi Mónika

Zágonyi Mónika Szó-kincseink könnyedén című szótársorozata, illetve az Igazgyöngyeim a szavak mélyén rejlenek… című szótörténeti esszé kötete alapján.