Nyelvi esszék

Költő, költészet, költemény; mi rejlik e szavak mögött?

Van a költő szónak egy általam csodálatosnak tartott meghatározása; manapság sajnos már nem használjuk… A jelenlegi szótárak szerint a költő művész, aki a gondolatait, érzelmeit verses formában fejezi ki. Valamikor, régen a következőképpen hangzott a szó: költész. Mielőtt elmondom, hogyan határozták meg, kitérek egy kicsit a dolog nyelvtani vonatkozására. A költő szó esetében az főnévképző magára a cselekvőre utal; az –ész főnévképző szintén, emellett foglalkozásnevet jelöl, illetve magára a cselekvőre utal.

A költész, az egykori meghatározás szerint személy, aki rendelkezik a költemények szerzéséhez szükséges képességgel, illetve azzal a képességgel, ami által lelkesíteni tudja az olvasóit; mozgásba tudja hozni a lelkiállapotot, azaz változásokat idéz elő benne.

A költő és a költemény szavak pedig az egyszerű költ szóból alakultak ki. A költ-nek az egyik jelentése a következő: valamit mozgásba hoz, életre hív (a köl, illetve kel mozgást, ébredést jelentenek). Költ természetesen az a személy is, aki szépirodalmi vagy zenei művet hoz létre. Ezek mellett van egy, bár régiesnek jelzett, de szerintem nagyon fontos jelentése is a szónak, mégpedig a következő: érzelmet ébreszt, létrehoz valakiben. Úgy érzem (főleg, ha megnézem a régi költész szó meghatározását), hogy ez utóbbi az, ami a legjobban illeszkedik a költő tevékenységéhez.

Mindehhez pedig szorosan kapcsolódik az esztétika fogalma, hiszen a művészet célja a szép megjelenítése. Ha megnézzük, mit is jelent az esztétika, láthatjuk, mennyire közel áll ez is ahhoz, amit a költő tesz, amikor alkot.

Az esztétika az, ami magával ragadja, mozgásba hozza a lelkiállapotot, a képzelőerőt és gyönyörködtető érzést okoz; kellemes benyomást tesz ránk, miközben megtapasztaljuk, hogy a részei összhangban, harmóniában vannak egymással, akár szomorú, akár derűs érzéseket közvetít. A költő a szomorúságot, fájdalmat, nyomort is képes úgy megfogalmazni, hogy az alkotása éppúgy magával ragadja, elgondolkodtatja, következtetés levonására készteti a közönségét, mint azok a művek, amik ezeknek az ellenkezőjét sugallják; ezt a kifejezések, illetve egyéb művészeti eszközök igényes használatával éri el.

A művészet pedig az emberben rejlő, magasabb röptű szellemi alkotás és teremtő erő megnyilatkozása. A művész, ezzel együtt a költő alkot, teremt…

Amit szeretnék még meghatározni, az maga a költészet… A költészet az irodalom művészeti ága. Költemények szerzésével foglalkozik; hozzátartozik azoknak a szabályoknak az összessége is, amiket a költő a tevékenysége során alkalmazni kíván, miután eldöntötte, hogy szabad vagy kötött formában szeretne írni (erről később részletesebben szólok). Valójában az emberi lélek művészi tevékenysége, amelynek eredménye maga a vers, a költemény; azt szoktam mondani, hogy a költészet valójában a lélekben rejlik… akkor is ott van, ha nem öntöm szavakba; akár érezni is lehet… néhányan képesek érezni. Igazából, ha annak fényében nézem meg a költészet szót, amit fent, a mára elavult költész szóval kapcsolatban írtam, akkor úgy érzem, az a meghatározás szépen megvilágítja azt, hogy a költészet valójában a lélekben rejlik.

Emellett olyan tükröt tart a lélek elé, amelyben felismerheti a maga örök mivoltát. Jó példa erre számomra Shakespeare első szonettje, ami a következőképpen hangzik a saját fordításomban:

Legyen csak egyre több a szép s a szebb,
s a rózsa bája végtelen marad,
s habár a múlt a perccel elveszett,
az éke ifjainkban él, halad.
Szemedbe rejted ám a fényedet,
s e lánggal égeted meg önmagad;
a drága kincsed őrzöd, elveszed,
saját világod árva rabja vagy.
Az alkotó s e Földnek éke, te,
dacolsz e bánatos világgal így;
tavasz virul, legyél a hirnöke,
s ne rejtsd az ékeid, ne légy irigy.

Mohó a sír, s ekképp te is rabolsz;
ne légy fukar, s örökre így dalolsz.

(Fordította: Zágonyi Mónika)

Van a költészetnek egy meghatározása, ami nem a versekre vonatkozik, hiszen a természet, az élet szépségei is képesek olyan magukkal ragadó, lenyűgöző hatással lenni ránk, amire azt mondjuk, hogy kész költészet… ilyenkor a külső világ csodái keltenek érzéseket a lélek mélyén… többek között ezért is vélem úgy, hogy a költészet valójában a lélek mélyén rejlik és nem feltétlenül szükségesek hozzá a szavak…

© Zágonyi Mónika

Zágonyi Mónika: Költészetről egyszerűen című kötete elérhető itt:
https://undergroundbolt.hu/termek/kolteszetrol-egyszeruen-2/