Új kezdet, új remény; a hajnal megnyitja a világosságot

Szeretem a hajnalt; szeretem a színeit, az illatát, a madarak csicsergését… Télen pedig a varjak korai vonulását szoktam megcsodálni, ahogy csapatot alkotva szállnak a város felé a színpompás ég alatt, miközben egyre csak csillognak a dérlepte, havas fák, vagy egyszerűen csak csendesen alszik a természet.

A hajnal ugye a nap kezdete. Magának a szónak a szófaja valamikor időhatározó volt, a következő jelentéssel: reggel, korán reggel, napfelkelte előtt. Régi alakja holval, ami a hol szó származéka; a hol ez esetben elavult főnév, amit pedig a következőképpen lehet meghatározni: hajnal, reggel, napfelkelte, illetve az a nap, amely a legközelebbi hajnal után következik. Ez az elavult hol főnév pedig a ho (hó) szócsírából, azaz szógyökből alakult ki, ami fehérséget, fényességet jelent, mivel hajnalban és reggel fényesedik, világosodik az ég… világossá, fényessé válik, akárcsak a ragyogó hó télen, ami gyönyörű, fehérre festi a tájat.

A ho szócsíra vagy gyök az emelkedés, kelés eszméjét is kifejezi (például a Hold szóban, hiszen a Hold is felkel, feljön, emelkedik az égen); ennek következtében a hol fogalmában a következő jelentések is benne rejlenek: kel, kelet, napfelkelte. Így tehát a holval pontos jelentése a következő: a nap keltével, azaz hajnalban, reggel.

Magának a hajnal szónak pedig a gyöke a haj, ami a nyílást jelentő aj gyökből (mint az ajtó esetében is), és a hozzá járuló h hangból áll; a h hangban benne rejlik a magasság, felemelkedés, felkelés fogalma (például a hegy szóban, de a hág, halom, ház stb. szavaink esetében is megfigyelhetjük ugyanezt). Az előbbiek alapján a következőképpen alakult a hajnal szó: ajonval, hajonval, hajonnal, hajnnal, hajnal. Innen ered az a kifejezésünk is, hogy hajnal hasad, azaz nyílik.

A hajnal szó népiesen az égen lévő pirosságot is jelenti, például naplemente után is, mint az esthajnal szóban. Jelenti az arcon lévő pírt is, például a következő példamondatban: „Csodálatosan szép az arcod hajnala!”

Utal továbbá valaminek a kezdetére is; az első alapra, amiből keletkezett, illetve amiből tovább alakulhatott, fejlődhetett, vagy tovább terjedhetett. Életünk hajnala, az ifjúság hajnala vagy éppen a szabadság hajnala…

A hajnal tehát – bármelyik értelmét nézem is – megnyitja a világosságot; fényt, ragyogást teremt… minden napra egy új kezdetet, ami talán tartogat néhány lehetőséget is a megújulásra.

Zágonyi Mónika: Az Igazgyöngyeim a szavak mélyén rejlenek… című nyelvi esszé kötete elérhető itt:

Papír alapú:
https://undergroundbolt.hu/termek/igazgyongyeim-a-szavak-melyen-rejlenek-2/

E-könyv:
https://undergroundbolt.hu/termek/igazgyongyeim-a-szavak-melyen-rejlenek-ekonyv/