Szótörténeti esszék 

Zágonyi Mónika: Eleve tudtam; mi rejlik a megvalósulás mögött?


Azt hiszem, sokan találkozhattunk már azzal az elképzeléssel, hogy a gondolatnak teremtő ereje van; bekövetkezik, amit nagyon szeretnénk, illetve olykor megvalósul az is, amit határozottan nem akarunk, ha elég figyelmet szentelünk neki.

A szavak kialakulását kutatva ezzel kapcsolatban is érdekes adatra bukkantam. Van egy szavunk, ami a következőképpen hangzik: eleve. Különös, hogy már gyermekkoromban foglalkoztatott, hogy honnan is ered ez a furcsa szó. Kedvtelésből szótárakat olvasgattam, képes voltam kitalálni azt is, hogyan lehet játszani a meghatározásokkal, illetve megtanultam a szokatlan szavakhoz érdekességképpen hozzáfűzött angol, német, francia kifejezéseket. Bizony eltelt jó néhány év, mire megtaláltam a választ a kérdésemre…

Az eleve szó – ahogyan azt más szavak esetében is tapasztalhattuk – egy egyszerű szócsíra, azaz szógyök származéka, ez pedig az el, ami nem azonos a mozgást kifejező el-el. Az eleve szó gyökének a jelentése a következő csodát rejti magában: lény, ami más lényeket megelőz, felülmúl. Egyik legrégebbi nyelvemlékeink szerint az eleve szó a következőt jelentette: Isten. Példa erre: „Teremteve eleve mi isemucut…”, azaz „Teremti élő Isten a mi ősünket”. Isten Káldeai nyelven (Újbabiloni Birodalom ie. 612-539) él, el, eloa, elohu. Érdekesség, hogy régen az elev  mint önálló (de mára elavult) szó Szenczi Molnár Albert református lelkész, nyelvtudós, filozófus, költő, író, műfordító szerint a következőt jelentette: igazság, amelyet előre feltételezünk, mint bebizonyított dolgot. Emellett az eleve szót nemcsak időbeli megelőzéssel kapcsolatban használták, hanem térbeli megelőzéssel kapcsolatban is, például: eleve jőnek, azaz elől jönnek, vagy eleve megyen vala, azaz elől megy, előre megy.

Megnéztem a hasonlóságokat, egyezéseket is idegen nyelvekkel (ahogyan általában szoktam), mert azt tapasztaltam, hogy további értékes információkat tartalmaznak, és úgy láttam, ez az eleve szavunkra nézve bizony fokozottan igaz! Kutatás közben Schott Vilmos nyelvész értelmezésére bukkantam; most is megmosolyogtat, hogy majdnem elmentem a dolog mellett, ugyanis ólatin nyelven írta le, de végül úgy döntöttem, hogy alaposan, pontosan lefordítom, és nem bántam meg! Schott Vilmos szerint az el szócsíra, azaz gyök rokona a sínai li szócska, amelynek a jelentése a következő: az, ami minden dolog forrása, kezdete; nem anyagi, de az anyag magába zárta. Ez bizony engem lenyűgözött… Említhetnék még néhány hasonlóságot; most egyet szeretnék még kiemelni, mégpedig a latin elementum szót, amelynek jelentése kezdet, ősanyag, elem.

A szótörténeten felül, ha megnézem, hogyan is alakult ki az el gyökből az eleve szó, a következőt találom. Az el-hez kapcsolódó –ev megegyezik az –ő képzővel, ami folyamatos, azaz jelen idejű melléknévi igenevet képez; folyamatosnak jelzi a tulajdonságként megnevezett cselekvést. Az –e időhatározót alkot.

A fentiek fényében talán világosabban láthatjuk magának a szónak a meghatározását is, ami pedig így hangzik:

Azt az időpontot megelőzve, amely időpontban egy bizonyos dolog vagy esemény mozgásba lendült vagy mint folyamat, elkezdett haladni. Mondhatni, korábban bekövetkezve, mint a jövőben bármi más.

Eleve tudtam… eleve számítottam rá… eleve nem volt jó… Hogyan is mondta Szenczi Molnár Albert? „Igazság, amelyet előre feltételezünk, mint bebizonyított dolgot.” Az igaz szóról pedig néhány nappal ezelőtt írtam részletesebben…

Itt, a cikkem végén, a szavak különleges rejtélyét kutatva talán már más értelme van a kérdésnek, illetve meglehet, hogy a válasz is másképp hangzik… Lehet-e a gondolatnak teremtő ereje?

© Zágonyi Mónika

Zágonyi Mónika értelmező szótársorozatának eddig megjelent kötetei elérhetők itt:
http://undergroundbolt.hu/catalogsearch/result/?q=sz%C3%B3-kincseink+k%C3%B6nnyed%C3%A9n

Az Igazgyöngyeim a szavak mélyén rejlenek… című könyv elérhető itt:
http://undergroundbolt.hu/igazgyongyeim-a-szavak-melyen-rejlenek


Kapcsolódó bejegyzések