Szótörténeti esszék 

Zágonyi Mónika: William Shakespeare; hogyan segíti a szavak kialakulásának ismerete a műfordítót?


Aki jól ismeri a munkásságomat, tudja, hogy nagyon szeretek Shakespeare szonetteket fordítani. Egyrészt a szonett, mint versalakzat a benne lévő báj és méltóság miatt már rég felkeltette az érdeklődésemet; emellett érdekesnek találtam a játékot a rímekkel, a ritmussal, hiszen ez is jellemző rá.

Jogos lehet persze a kérdés, hogy miért is kezdtem el fordítani Shakespeare műveit, hiszen néhány, általam nagyrabecsült költő már megtette ezt, és a válasz nagyon egyszerű. Az egyik szonett magyar változatát olvasva – ami egyébként igazán szép – volt egy kis hiányérzetem… hirtelen magam sem tudtam megfogalmazni, hogy pontosan mi. Úgy döntöttem, megpróbálom magam is lefordítani a verset, hátha megtalálom azt, amit keresek. A számításom bejött; valóban rejlett a sorok mögött valami… egy „rejtett” üzenet… Gyakran említem, hogy lényeges mozzanat, hogy a szavak jelentése mellett érezni kell azt is, ami a szavak mögött rejlik, hiszen mindig maga az ember, a lélek a fontos, ezt követi a szavak jelentése. Valami ilyesmit véltem felfedezni; mintha felragyogott volna számomra a lélek mélysége is.

Felfedezésem fényében vettem elő Shakespeare első szonettjét… majd a következőt… lefordítottam ötöt azon kívül, ami először a kezembe került és azt láttam, hogy amellett, amit szó szerint jelentenek a sorok, bizony bennük rejlik a jövő! Shakespeare olyan jelentését is alkalmazta néhány szónak, ami mára már sajnos elavult, elveszett… nem ismert. Ezeket a jelentéseket alkalmazva állt össze a kép. Össze kellett vetnem az angol (gyakran antik angol) szó jelentését a hozzá tartozó magyar szó régies jelentésével; ezt az alkotómunkát pedig nagyban segítette magának a magyar szónak a kialakulása, illetve a kialakulásának ismerete.

Elhatároztam, hogy a jövőben – ahogy a szótáralkotás engedi, hiszen jelen pillanatban ez a legfontosabb – lefordítom Shakespeare összes szonettjét. Úgy érzem, a munkássága határozottan tükrözi a célt, ami arra irányul, hogy virágozzon a kultúra. Hogyan is fogalmazott az ötödik szonettben? A következőképpen: „ha folyton alkot egy virág, a tél / se bántja, lelke tündökölve él!”

Végezetül, álljon itt az első szonettje, amit fiatal költőtársához írt:

William Shakespeare: 1. szonett

Legyen csak egyre több a szép s a szebb,
s a rózsa bája végtelen marad,
s habár a múlt a perccel elveszett,
az éke ifjainkban él, halad.
Szemedbe rejted ám a fényedet,
s e lánggal égeted meg önmagad;
a drága kincsed őrzöd, elveszed,
saját világod árva rabja vagy.
Az alkotó s e Földnek éke, te,
dacolsz e bánatos világgal így;
tavasz virul, legyél a hirnöke,
s ne rejtsd az ékeid, ne légy irigy.

Mohó a sír, s eképp te is rabolsz;
ne légy fukar, s örökre így dalolsz.

Zágonyi Mónika


Kapcsolódó bejegyzések