Zágonyi Mónika versei 

Zágonyi Mónika: Csönd-dalom


Zágonyi Mónika: Csönd-dalom

Halld a csöndemet, csitítsd a sóhajom,
ha fagy szorítja lenge lelkemet,
s a könnyeimbe zár a vágy ölelte képzelet;
e jég alatt szemed s a tükre lenne oltalom.

Csillagok közé taszít a csönd-dalom…
az éjsötétbe fonja árnyait,
hogy elveszítse mind a fájdalom virágait,
s alélt tüzét lehelve szítsa szikra szirmokon.

Színt ígérj, nevess… Te légy a hajnalom;
szelíd, örök virág a rétemen…
a Napba szőve, fény-ölelve röpke tűz-selyem;
veled ragyogva, játszva végtelenre változom.


Kapcsolódó bejegyzések