Zágonyi Mónika versei 

Zágonyi Mónika: Egység


Zágonyi Mónika: Egység

Néha nincsenek szavak, se sóhajok,
néha támaszom csupán a két szemed.
Néha szárnyra kelnek, égnek óhajok,
hadd legyek kicsit ma én a mindened.

Néha még a zord vihar sem érdekel,
játszanék talán a jégesővel is…
Nagy szavak helyett mosollyal érlek el;
lelked átölelne… látom, érzem is.

Létezik világ, mi felfelé emel,
álmaimban olykor én is ott vagyok.
Játssz velem, magamban én sem érem el…
játssz velem, s talán örökre felragyog.

 


Kapcsolódó bejegyzések