Zágonyi Mónika versei 

Zágonyi Mónika: Esthajnal


Zágonyi Mónika: Esthajnal

Voltam egy a sok közül;
kicsiny kavics, mi elgurul…
Törékeny és talán rideg;
a hó, mi ó, a jégre hull.

Voltam egyszer alkonyat;
az álmaidra színt hozó…
A fák között a napsugár;
a fény, a báj, a lángoló,

s vagyok talán a tűz, mi ég,
mi fáj, mi bánt, s mi úgy szeret,
akár a szikra nézd, mikor
a csillagot teremti meg.


Kapcsolódó bejegyzések