Zágonyi Mónika versei 

Zágonyi Mónika: Kör


Zágonyi Mónika: Kör

Teremt a szél… az ősz is ihlető;
levélre, fára, tájra színt lehel,
s a kert ölén ezernyi rózsatő
tavaszról álmodik, reményt nevel;

lehetne kincs a hó alatt a táj,
mi csöndesen ragyogva megpihen,
s a téli napsütés, akár a nyár,
ha gondolatban éppen úgy hiszem…

A tóban önmagára néz az ég,
s az ég a tónak éppen úgy tükör;
szemembe nézz, mit ott találsz, tiéd,
s enyémből újra visszatér e kör.


Kapcsolódó bejegyzések