Zágonyi Mónika versei 

Zágonyi Mónika: Közelség


Zágonyi Mónika: Közelség

Csöppnyi szikra, lenge pille,
pillanatba olvadó…
Angyal arca, tünde vágya
gyöngyfehér, akár a hó.

Játszi, röpke, csillag-élte
egy pehelynek is lehet;
tánca, fénye, csillogása
szőtte át a felleget.

Úgy ragyogsz e kék világba,
mint a Nap, mikor nevet;
fátyla néha köd s vihar, de
azt se bánja, mert szeret.

Senki sem tud átölelni
úgy, akár az esti szél;
álmaid szelíd virága
szirma-bontva benne él.

 


Kapcsolódó bejegyzések