Zágonyi Mónika versei 

Zágonyi Mónika: Lobbanó


Zágonyi Mónika: Lobbanó

Lágy mosoly mögött felejtem önmagam,
sejtjeimben égve táncra kelt a vér;
megfagyott a lélek ó, ki tudja m’ért,
s rád borulva sírna egyre hangtalan…

Szíved édes álma sóhajomba fér,
altatód lehetne gyönge, halk szavam;
ringató magány ölelne daltalan,
s tünde könnyeim között a csöppnyi tér…

Vidd e lágy mosolyt, de hagyj időt;
bár utat keresve száll a pillanat,
mint a pók örökre életembe szőtt…

Ég a tűz… a szikra nézd, velem maradt;
álmom él, a láng nekem teremt erőt,
és ha elveszíteném, segíts… ne hagyd…

Kép forrása: Képguru


Kapcsolódó bejegyzések