Zágonyi Mónika versei 

Zágonyi Mónika: Ragyogj felém…


Zágonyi Mónika: Ragyogj felém…

Szürke, mozdulatlan árny
megannyi, füstbe vándorolt szavam…
Szeretni kéne, vagy talán
csak álmodozni egymagam.

Sóhajomba fért a fagy,
s a fákra zúzmarát lehelt a tél;
a hófehér remény Te vagy,
s csak fújja dallamát a szél…

Csillogás… talán befér
a szűk, lyukasra nyűtt zsebem falán;
ha engedem, hogy átölelj,
az életem lehetsz csupán.

Lassan érkező magány;
a fájdalom feszíti szét a szót…
Mondd, az érzés m’ért talány?
Ragyogj felém egy cseppnyi jót…


Kapcsolódó bejegyzések