Zágonyi Mónika versei 

Zágonyi Mónika: Szél


Zágonyi Mónika: Szél

Fűzfa ága hajlik,
borzolja a szél,
majd az esti csöndben
lombján elalél.

Lenge, mint a sóhaj,
röpke, mint a nyár…
mint a vágy s az óhaj
messze-messze száll.

Tó vizén a hullám
táncra kel, ha fúj;
pára fátyla hull rám,
selyme rámborul.

Éjjelente olykor
csendesen fütyül;
egy madárka akkor
ablakomra ül.

 


Kapcsolódó bejegyzések