Zágonyi Mónika versei 

Zágonyi Mónika: Szótlanul


Zágonyi Mónika: Szótlanul

Most ne szólj; elég, ha lágyan átölelsz…
Adj erőt, szeress, de szótlanul;
árva létem árnya néha rám borul;
hidd, hogy így a fény felé emelsz…

Hozz mosolyt, ragyogj, ma légy a csillagom…
Ében égre tünde szikra hull;
lelkem élni, égni, játszva így tanul,
s hogyha kell, magányba ringatom.

Jöjj s ne szólj, a csönd takarja lelked el,
hadd találjalak meg én, magam…
hogy’ szeretlek, arra nincs elég szavam;
hű szemed tüzében égek el.


Kapcsolódó bejegyzések