Zágonyi Mónika versei 

Zágonyi Mónika: Tűztánc


Zágonyi Mónika: Tűztánc

Hanyag, de mégis oly kecses;
virág a régi zongorán…
csak állok egyre, ostobán;
ne szólj, ne adj időt, szeress!

A hang mesél, a dallam él,
a ritmus írja létemet;
te látod azt az énemet,
mi éjbe ringva fényt ígér.

Szakadt sziromra könny alél;
e mozdulatban él a perc…
A lenge tűzbe dobj, ha mersz;
a sóhajom s a láng ítél.

Ragyogj, nevess, dalolj nekem,
s a lelkem ettől újra él;
tudom, ha egyszer útra kél,
magammal ezt, csak ezt viszem.


Kapcsolódó bejegyzések