Zágonyi Mónika: Álmodó

Ring a tó ezüst vizén a fény

napsugár ölelte fák között;

fúj a szél, hideg, de van remény,

bár a táj ma dérbe öltözött.

Egymagam talált a pirkadat,

színre színt teremtve illan el;

jó ez így, a lángja itt marad

s átkarol, ha senki sem felel.

Jég ragyogja rám a csillogást,

hópehely virágzik arcomon;

szebb nem is lehetne semmi más,

hisz ma újra rólad álmodom.