Zágonyi Mónika versei

Zágonyi Mónika: Álmodó


Zágonyi Mónika: Álmodó

Ring a tó ezüst vizén a fény
napsugár ölelte fák között;
fúj a szél, hideg, de van remény,
bár a táj ma dérbe öltözött.

Egymagam talált a pirkadat,
színre színt teremtve illan el;
jó ez így, a lángja itt marad
s átkarol, ha senki sem felel.

Jég ragyogja rám a csillogást,
hópehely virágzik arcomon;
szebb nem is lehetne semmi más,
hisz ma újra rólad álmodom.