
Zágonyi Mónika: Dallamod
Otthonodba hó-takarta út vezet…
Vadvirág-kehelybe szürke köd szitál;
énekem csitítja így a téli táj…
Végtelenbe szőtt e hang veled.
Dallamod teremti most a perceket;
mozdulatba rejtve holt idő a múlt,
zúg a szél, s a hó a jégtükörre hullt…
(gondolat cipelte árnyakat fedett).
Hajnal és derű… a holnap így köszönt…
Álmaim vigyázza csöndre írt zenéd,
sóhajom tudom, te mindig értenéd;
csillagot feszít az éj az égre fönt.
Ezeket is érdemes megnézni

Zágonyi Mónika: Nap
2020. 01. 28
Zágonyi Mónika: Nyári vihar
2020. 05. 21