Zágonyi Mónika: Egyszerű

Fák ölére ring a hópehely,
jégtükörbe néz a téli ég,
száll a szél, ezüst fagyot lehel,
elsuhant a nyár, de messze rég…

Fenn a Hold s a város is ragyog,
gyermek arcokon mosoly, derű;
bár ma éppen egymagam vagyok,
szép az élet így is… egyszerű…

Ablakomra jégvirág simul,
szirma tündökölve csillogó,
s míg a lenge hó csak egyre hull,
alkot, ír a csendes álmodó…