Zágonyi Mónika: Kora őszi hajnal

Fátyol ült a tájra, itt az ősz,
köd lebeg puhán a fák között,
színre szín; a fény a tón időz,
fűre, lombra napsugár szökött,

harmat illan, ék a szirmokon,
szél ölén ragyogva tűnik el,
ring a sok levél a lombokon,
csillogó a víz, arany kehely…

Őszi hajnal, ébredő világ,
új nap, új mosoly, derűs az ég,
messze még a hó, a jégvirág,
játszanak velünk a gesztenyék.