Zágonyi Mónika versei

Zágonyi Mónika: Március

Hóvirág virul, tovább suhant a tél,
fák közé kacsint, mosolyt igéz a Nap,
táncol, egyre selymesebb a lenge szél,
játszadozva száll a röpke pillanat…

Képzeletben újra feldereng a nyár,
halk tücsökzenék, a víz, a part, a stég,
zöld vidék, hol annyi boldog óra vár;
ott a kék folyóval összeér az ég,

s úgy hiszem, tavaszra visszatér a fény,
színre szín kerül s a jég is enged;
lépj közel, szemembe nézz, ölelj, ne félj,
mondd ki azt a szót… csak azt az egyet…