
Weöres Sándor: Kánikula
Weöres Sándor: Kánikula
Szikrázó
az égbolt,
aranyfüst a lég,
eltörpül
láng-űrben
a tarka vidék.
Olvadtan
a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött
utaznak
izzó gyöngyszemek.
Ragyogó
kékségen
sötét pihe-szál:
óriás
magányban
egy pacsirta száll.
Ezeket is érdemes megnézni

Devecseri Gábor: Epervirág
2020. 05. 14
Heinrich Heine: Mint egy virág, olyan vagy
2020. 05. 20