Vörös Judit: Késői havazás
Hull a hó, ez csodaszép! Táncolnak a pelyhek, valamennyi oly kacér, keringőzve esnek.
Hepp Béla: A rózsa dicsérete
A hajnal ott dereng a messzi domb mögött, felhők szélét simítja még ahogy a könnyű halványkék párába öltözött kertre trilla köszönt fel új napot.
Nagy Ilona: Néma sóhaj…
Ringató dallamot sodor az est, mielőtt szívem aludni tér, s a bokrok tövére szalagot fest holdsugárral a bús déli szél.
Nagy Ilona: Üvegcsend
Szürkére váltott a kék az égen, hangtalan vitte a felleget, csak néha bukott át a fényfehéren egy-egy sugár, de megrekedt,
Vörös Judit: Új reggel
Késik még a reggel álmos mozdulása… Bódult szendergésből, hajnal hasadása
Hepp Béla: Nincskereső
Világom álma, kedves ismeretlen, vajon most macskalépted merre járhat? Tartasz-e épp most lágy, szirom kezedben virágot, napfényt, zöld, szerelmes ágat?
Dobrosi Andrea: Fény kopog az ablakon
Sarkon fordult a nyár, de magával nem vihet, nem hagyom.Hiába hull alá levél, fény kopog az ablakon, őszi fény, s ha nem talál, meglapul a fák tövén, kivár.Enyém izzó kályhacsőben, az esőtől duzzadt földön, havas platánok ágain,…
Tóthné Földesi Ilona: Nincs semmi okom
Könnyű álom a városon, a kopott padon, hófehérre festi magát a tél, a lengő szél sóhajt egy kicsit, megpihen a vállamon. Tőlem független a szép őszi kép, a csoda
Vörös Judit: Esti pillanatok
Elsimul az este sötét homályában, feketén nyújtózva csendes magányában.