Ladányi Mihály: Utánad kószálok


Ladányi Mihály: Utánad kószálok

Utánad kószálok,
amikor egy nőt követek egész este, és a
koszos lépcsőházakban is
miattad ácsorgok csak, arra várva,
hogy te nyitsz ajtót,
te sehol sem található!
Ezek a versek is,
amiket mostanában mondogatok,
esetlenül és reménytelenül várnak reád.
Ó, nem félek a nőktől,
ismerem őket és
szájoncsókolom, aki megadatik,
de aztán újra csak
egész este követek valakit,
aki a sarkon visszapillant,
és újra látom, nem te vagy,
ma is a másik utcán ring a szoknyád,
és éjjel
meggyújtva villanyom, sokáig
nézem az alvó lányt, aki
feljött az este,
hisz keres valakit, akárcsak én,
amikor egy nőt követek,
mert ismerős,
ahogy hajába túr a szél
és feketén
széjjelteriti vállain
az álmaim.