Dobrosi Andrea: Út menti fény

Dobrosi Andrea: Út menti fény

Arany pompa fut az erdőn,
az út menti fény,
mint kis ér,
kísér.

Csodát suhint rám a szél,
a nap,
ahogy az égre feljön,

s még talán ott az őz lábnyoma,
benne látom a hangyát,
ahogy azon inal át.

A fák tövét gombafejek lepik,
azon néhány pillangó melegít,
s hirtelen elrebbennek a nyárral,
nyírrel,
fenyvesekkel,
ezernyi bogárral.

Felettem húz el egy madárraj,
leülök egy rönkre,
messze nézek,
belém botlik a fény,
s szól:

lásd,
lassan itt az őszi igézet,
de vésd magadba jól,
ne feledd a szépet,
ahogy a Mindenséget öleled,
úgy ölel át téged!