Vörös Judit: Aranyhold

Aranyhold díszíti
az azúrkék eget,
s millió csillagfény
szövi át az éjet,
néma lesz az este,
hűs csendje simogat…
Jólesik, hogy ilyen
békés és hallgatag.
Sötét bársonyujjal
álomhúron pendít,
létemnek tudatán
egy utolsót rezdít,
mely aláhull mélyen
pihenés medrébe,
nyugalmam végtelen,
ringó tengerébe.