Vörös Judit: Őszbe hajolva
Vörös Judit: Őszbe hajolva
Köd könnye szemerkél,
hullik a falevél,
sárgult lombok között
kósza szél keresgél.
Keresi a nyarat,
fénylő napsugarat,
zöldellő ágakon
daloló madarat.
Ritka már a napfény,
melegre sincs remény,
elmúlás tűzében
vöröslik a repkény.
Ősz uralma trónol,
lassan télbe hajol,
s idő parancsútján
tavaszba araszol.