Kortárs versek 

Nagy Ilona: Még simogat…


Nagy Ilona: Még simogat…

Vártam, tudod… de már őszre hajlik,
szétviszi az elszáradt magot,
madárdal sem minden reggel hallik
s gyakrabban csukom az ablakot.
Harmat üli reggelre a zöldet,
gyöngyfehérre kopott már a Nap,
eső is ejt hidegrázós könnyet
és a szél is gyorsabban szalad.
Sütkéreznek még a fák a téren,
csilingelve csüng a sok levél;
késő nyári kora ősznek érzem,
még simogat, de már nem ígér…


Kapcsolódó bejegyzések