Kortárs versek 

Tóthné Földesi Ilona: Körhintán


Tóthné Földesi Ilona: Körhintán

Lapozza lágyan a szél a fák levelét
ott, hol az ősz rozsdás bölcsője ring
s várja, kik még nem engedték el a fát.
Micsoda ragaszkodás, szinte emberi,
emelkedik a vágy az ábránd ölében,
távol a remény, az ég, nincs segítség.
Halk nesz, szinte csend a porló légbe’
tükrébe nézve, már hópehely lézeng.

Kiemelt kép: Zágonyi Mónika


Kapcsolódó bejegyzések